02.01. – Ha kapar, azt láthatom, sőt játszunk is olyat, hogy egymásra kaparjuk, dobáljuk a homokot. De ha ás, gödröt, lukat, gondolom odút, azt már nem engedi nézni. Van egy elég mély járata. Mikor betettem odaszakadt, de rájött hogy nézem. Elment a vízhez és úgy csinált, mintha be akarna ugrani, de csak az orrát dugta bele, közben lesett. Elmentem, és hallottam ahogy trappol a járathoz. A biztonság mindenek előtt, még velünk szemben is. Okos!
02.03. – Sajnos kellet vennem némi csalihalat. Ezek nem igazán jók evésre, kicsik, de játszani megfelelnek. Bodri továbbra is kedves, mókás játékokkal vidítja napjaink.
Reggel szokásával ellentétben bebújt a takarónk alá és a lábamnál aludt. Mikor ráunt, fordított játékba kezdett. Nem Mamika haját huzigálta és nem őt harapdálta, hanem engem. Jót bunyóztunk, majd kimentem. Innen a program a helyére ugrott, vagyis a még szunyókáló Mamika lett az áldozat. Én valószínűleg azért kaptam, mert tegnapelőtt este és tegnap reggel nem voltam a helyemen. (kemény főnök)
Kicsit igyekszünk tovább bent tartani, mert a halhiány erős unalomra kárhoztatja, Persze ez vidra nyelven csak annyit jelent, hogy mindig keresni kell valami szórakoztatót, nem úszkálnak eleve a vízben. Már minden félét adok neki, a rossz cipőtől a bogaras dobozig. Játszik is velük, de hát nem élnek.
Tegnap esett a hó, nem szereti. (én sem) Fura, mert azt hittük jókat fog hancúrozni a fehér izében, mint a nyestek és görények, akik nálunk éltek. Bodri nem barátkozik vele. Megszaglássza és ennyi. Szerintem idegesíti, hogy az érzékeny szőrére esnek olyan dolgok, amiket nem lehet megharapni. Az eső elöl is a vízbe menekül.
Ma kicsit átvariáltam az udvari helyét, ez talán tetszeni fog neki.
Üzletet kötöttünk! A faroktő felső részén még voltak szőrgubancok, amiket nem tudtam kiszedni, mert fájt neki. Ma ketten voltunk, ilyenkor nyugodtabb, és engedte hogy szedegessem, de azért néha odakapott és nyiszorgott. Odaadtam neki a kiszedett szőrt, amit azonnal megevett. Ebbe az üzletbe belement. Én szedtem, ő ette. Most gyönyörű! Utána sokat játszottunk, és az udvaron turkált, meg birkózott rátámadó fadarabokkal. Így később ment haza. A teliholdnál lubickoló Bodri szép látvány.
Ja, az udvari helye tetszett, ezek szerint nem szerette az itteni házát, mert örült hogy már nincs ott.
02.04. – Érzékenység. Ma disznóvágáson voltam. Hazajövetel után fürdés, átöltözés. Semmit nem jelent. Amikor felvettem, azonnal elkezdett szaglászni, mocorgott, forgolódott, pedig ölben mindig nyugodt. Itthon teljesen végigszaglászott, majd átment Mamika lábához. Néha odajött és végigszagolt. Mikor ki akart menni, Mamika kezét húzta kifelé, ez sem volt még. Csak azután békélt meg a szagommal, mikor kint játszottam vele egy nagyot.
Azt tudtuk hogy kifejezetten érzékeny az orra, de hogy ennyire zavarja még a legkisebb szag is, pláne velünk szemben, ez kissé meglepett.
Estére beletörődött és hatalmasat fogócskáztunk, de pici tartással folyamatosan jelezte, hogy nem értékeli ha más lényekkel kerülők kontaktusba. (ha tudná)
02.05. – Nagyon vidám nap. Reggel hatalmas játék, fél óráig hajkurásztuk egymást a lakásban, váltakozó sikerrel. Gondolom egész nap kint lehetett a napon, mert jó idő van. Mikor délután mentem érte, nagy lubickolással játszott. Nagyon sokáig van a víz alatt. Boldog ugrándozással fogadott, behívott játszani. Szereti a bújócskát, elbújik egy nevetségesen kicsi fa alá, ami csak a fejét rejti el. Én megpiszkálom, mire ő beveti magát a vízbe. Amikor megunta, vadászni kezdett és legnagyobb örömömre egy olyan compót fogott ki, amiről nem is tudtam. Valószínűleg itt él már régen. De nem ette meg, játszott vele, majd elengedte és kiszedett egy elpusztult keszeget. Ez sem régen adhatta meg magát, mert rendesen vérzett mikor ette.
Aztán hazajöttünk. Itt picit szunyókált itt ott, majd kötözködni kezdett. Kis játszás után visszament úszkálni.
Az esti játékok mindig finomak, a reggeliek viszont mindig vadak, féktelenek. Ma
kiderült ennek az oka. Este csak két kis lámpa ég a szobában és ma az erősebb kiégett,
így egy 20-
Sötétben ne fordíts hátat egy vidrának!
02.06. – Ma reggel megint olyat láttam amit még soha. Arra keltünk, hogy hangosan
kiabál. Mikor mentem értem már hallottam hogy nem engem hív, valami másról van szó.
Olyan sebességgel rohangált, úszott, ugrált, amit eddig nem tapasztaltam. Mikor meglátott,
bevetette magát a vízbe és megmutatta hogy kell úgy úszni, hogy teljesen egyenes
a teste –mint a delfinek, cápák-
Innen a nap ment a maga rendjén.
Este ketten mentünk érte. Teljesen megveszett az örömtől, megint rángatta Mamikát a vízbe, rohangálj, pittyeget. Itthon nem volt sokáig, de minden kötelező elemet lejátszott. Mikor visszavittem fogtam neki a másik tóból négy halat, most azokat hajkurássza.
Most döbbentünk rá, hogy elmúlt a paprika evés. Hiába kínáljuk, még a káposzta sem megy. Igaz kap kacsa szívet, a hal hiány pótlására. Ma kaptuk a hírt, hogy a halgazdaság, aki már adott harcsákat, február közepére ígért halat…reménykedünk.
02.08. – Tegnap és ma is aranyos volt. Sokat játszottunk, tegnap este már én dőltem ki, ő még bírta, bár igen lihegett. Annyira vicces, hogy imádja ha a kis seprűvel szurkáljuk, ütjük. Ő kicsit hisztisen nyikog majd menekül, aztán lesből támad. Bohóc.
Odabújik hozzánk, kint és bent is vidám. Pedig már alig van hal. A vízi vadászjátékot fadarabokkal játssza, hal helyett. Lelkesen keres egyet, bedobja a vízbe, ott legyőzi, ez hosszú folyamat, mert elég harcias fadarabokat választ, majd kihozza őket. És kezdi előröl.
Sajnos ma reggelre bekövetkezett amitől féltem, a másik tó, ahol még akad némi halutánpótlás, befagyott. Keményen. Így most fagyasztott halat engedek fel neki, hátha elfogadja. Kis öröm, hogy a környékbeli folyóvizek viszont meglódultak, valahonnan a román oldalról vizet kaptak. Hátha megjelennek a halak, békák
A paprikára rászóltam valamelyik nap, tegnap benyomott egyet.
02.08. – Ma jót derültünk rajta, mert rengeteget kacarászott. Nagyon nyugodt volt, ezt vagy valami időváltozás okozza, vagy lelassította magát, mert kevés a hal. Ilyet sok állat csinál télen, olyan félálomban éldegélnek pár napig. Este ezt is tette, mert nem csinált mást, mint játszott húsz percet, majd kifeküdt és aludt, mégpedig a hátán, mindenféle zokni vagy más segédeszköz nélkül. Ilyet csak kétszer tett még. Mikor felkelt és visszavittem, egyből ment aludni. Igaz szél van, amit nem szeret.
02.09. – Ma reggel nagy csend volt mikor mentem érte. Meglepő látvány fogadott, a kerítésen kívül egy kutya nézte a vízben úszkáló Bodrit. Bodrin látszott hogy mérges, ahogy meglátott, kiugrott a vízből és hangos fújásokkal és morgással ijesztette meg a kutyát. Az úgy meglepődött, hogy földbe gyökerezett a lába, még engem sem vett észre. Elzavartam, elég határozottan. Bodri büszkén úszkált körbe, majd kijött és a kezemből kémlelte van e még ellenség a láthatáron.
Délután feltörtem a jeget a másik tóról és engedtem bele meleg vizet. Sikerült kézzel kifognom egy nagy veresszárnyút, amit bedobtam Bodrinak, aki rögtön levadászta és meg is ette.
Itthon újra meglepő dolgot cselekedett. Az udvari medencéje be volt fagyva, kb 1,5
cm-
Délután a tavában buborékok szálltak fel több helyen. Kicsit aggódtam nem oszló halakból jön e, de örvendetesebb az ok. A sötétben lámpánál egy csapat törpeharcsát láttam úszkálni. Nem sok, de legalább van.
Bodri az esti játékát kicsit lustán adta elő, néha egyszerűen lefeküdt és elaludt. Nagyon hamar kérte hogy vigyem vissza és kiderült a lustaság oka is, esett a hó. Érezte a meleg fronti hatást, most aludni fog egy nagyot.
02.10. – Jó idő, vidámság. Nagy hancurozásra mentem át,élvezte a tavaszias napfényt. Játszottunk, közben szedegettem a várából alapanyagot a kinti fészkéhez. Mikor megevett két halat, jelezte hogy mehetünk.
Itthon kis lustálkodás, majd kiment az udvari kenelbe turkálni. Ameddig játszott,
odaállta a kocsival, mert elkezdjük a szokatást. Mikor hívott, kivettem és ölbe véve
lassan beültem vele a hátsó ülésre. Elég mereven fogadta, de kicsit körbeszaglászott.
Nem volt vészes. Ám amikor kiszálltunk, kiugrott a kezemből –ilyen még sosem volt-
A szőréből kijött az összes gubanc, gyönyörű fényes, és nem kell többé huzigálni álmában.
02.11. – Ma ragyogó tavaszias idő van. Mivel ilyenkor szeret játszani a tóban, később mentem érte. Persze behívott és játszottunk egy sort, majd evett. De utána visszaugrott és tovább viháncolt. Elmentem megetetni a többieket, kicsit takarítottam, ám akkor sem volt hajlandó kijönni. Lefelezte az esti kint létet. Jó látni hogy örül ha azt csinálhatja ami egy rendes vidra dolga, szórakozik a vízben.
Megcsináltam a kihelyezéshez a kunyhóját, este fog megismerkedni vele. Bár nem lesz nehéz, mert a mostani várának anyagából van, vagyis az ő szaga van mindenhol.
Ismerkedése a majdani kunyhójával mint vártam is, nem volt nagy kaland. Megnézte, rámászott, alábújt, de mivel érezte hogy az övé, nem zavarta. Ez a kunyhó egy olyan gödörre lesz téve, amibe a mostani almából teszünk avart. Rá is azt szórunk, majd lefedjük ágakkal és még avarral.
Mamika beteg, fekszik. Bodri érdeklődve körbejárta, majd lefeküdt mellé és szó szerint cirógatta. Vagy negyven percig ment ez, majd megpróbálta rávenni hogy menjen vele ki a tóba, ott biztos meggyógyulna. Kedvesen húzta a kezét, a nadrágját. Mikor megbeszélték hogy ez nem megy, még játszott kicsit vele finoman, majd hazakérte magát. Így ma az esti programnak csak szemlélője voltam, ezért a tóban játszottam vele még egy kicsit. Hálás volt, de húsz perc múlva elküldött és vacsorázni kezdett. Már nem nagyon tűri hogy nézzem ha eszik. Mint az igazi vadak.
Úgy döntöttünk, ma is szeretjük!
02.12. – Tegnap este már csak egy hazajövetel volt, és ma is így lesz, mert az egykori 16 órás hazajövetelből mára 17.15 lett. Fergetegesen játszik. Ma egy eddig ismeretlen játékot láttam, amit filmre is sikerült venni. A vízbefojtóst. Elkapott egy fadarabot, pörgött vele, majd hirtelen megállt a vízen, lebegve, a feje a fával a víz alatt. Nagyon sokáig lebegett így mozdulatlanul, majd egy hatalmasat lélegzett. Ezt sokszor megcsinálta. Kicsit félelmetes látvány a mozdulatlanul álló vidra, de neki tetszik és nyílván van valami funkciója a dolognak. Persze lehet hogy csak kitalált egy jó játékot, ami a tüdejét is erősíti.
A játék pár nap alatt teljesen átalakult, felnőttes kapcsolatra. Inkább kurkászás, finom rágcsálás és beszélgetés, kacagás. Ez, azzal hogy egyre kevesebbet van bent és igazán nem is akar bejönni, egyértelmű jele az önállósodásnak. Volt már vagy két ehhez hasonló korszaka, de ennyire nem volt határozott. Azt hiszem kimondhatjuk hogy felnőtt. Igaz a vidra nagykorúságig még vagy tíz hónapja van, de már nem gyerek.
A kis sárgombócból egy hatalmas, gyönyörű vidra lett.
02.13. – Ma megint kevesebbet volt bent. Reggel félórát, este félórát. Kis vakargatás, játék, finoman és ment is. Kint viszont élvezi a tiszta jó időt. Sokat játszik és szinte lehetetlen módon, mindig fog halat. Mégpedig elég nagyokat. Látszik is a pocakján, meg azon, hogy nem kér pótkaját. Ennek örülünk, mert ahogy kinéz, kihúzza az elengedésig.
A napja éber részének felét azzal tölti hogy a bundáját rendezgeti. Ez is látványos.
02.14. – Mikor mentem érte még aludt, pedig direkt később mentem. Gyakorlatilag a
szürkületben ébred, bár azt nem tudom nappal mit csinál. Sokat játszottunk a vízben,
majd itthon is. Az udvari helyét már csak WC-
02.17. – 10 nap a szabadságig…. Nagyon kevés időt tölt bent, és szemlátomást furcsállja hogy mennyire ajnározzuk. Minden nap csinálunk együtt valami újat, illetve régit. Megnézzük a régi helyeit, játékait, kaparászunk az ismerős növények közt. A hal talán kihúzza, persze örülnénk ha több lenne, meg békák is jöhetnének már.
Kimentünk és megépítettük a vacok és az onnan a vízhez vezető „alagút” vázát, alapját. Vittünk két vödör ürüléket, a környéken szétraktuk. Most már olyan a víz, mint a normál vízállásnál, így egyes jelölőhelyek a vízben vannak, bedőlt fák, kis szigetek.
Délután nagyot játszottunk a tóban. Közben szedtem anyagot a várából, az almokból, meg mindenhonnan, amiket pénteken kiviszünk és beépítünk a kinti birodalmába. Kifogta az utolsó pici harcsát, de olyan kicsi volt, hogy meg sem ette. Remélem este még tudok párat szedni a másik tóból, bár eléggé be van fagyva.
Sikerült fognom halat, méghozzá egy jó keszeget. A látvány magáért beszélt. Bodri fergeteges sebességgel üldözte, feldobálta. Néha kilökte a partra, majd vissza és üldözte tovább. Megvártam vagy húsz kört, és ott akartam hagyni. De utánam fütyült, hogy jönne ő is. Mikor érte mentem, láttam hogy az egyik kis vizesgödrébe teszi a keszeget, tartalék gyanánt. Szegény halnak nem lesz jó éjszakája. Bodri viszont hancúrozni fog.
Este mikor Mamika hazajött, sokat játszott vele is, kedvesen.
02.18. – És persze hogy tudja! Aki nem élt még ilyen közel valamilyen más fajjal,
azt hiszi ez misztifikáció. Pedig nem. A tegnap esti hatalmas játékát ma reggel soha
nem tapasztalt kedvességgel tetézte. Odabúj közénk az ágyba, végigkurkászott minket,
aprólékos gonddal. Beszélgetett hozzánk, sokat játszott nagyon finoman. Enni is alig
akart, csak kedveskedett. Előbányászta egy régi cumis-
Ma szétszedtem az udvari téli helyét és visszacsináltam olyanra, ahogy a gyerekkorát töltötte itt. Két napig még itt játszunk, a sziklakertben, ahol szerette huzigálni a szagos növényeket és a csobogóban, amit imádott. Nem csak nosztalgiából tesszük ezt, a változás mindig felizgatja, hiszen nagyon érdeklődő fajta. Ezzel akarjuk megalapozni a lelkesedését a kinti élőhelyéhez.
Be kell vallanom, a területfoglalási esélyeit kis csalásokkal javítjuk. Eleve szétszórtuk a jelzőanyagát, a saját almából és várából építjük a kinti helyét, de olyan apró furfanggal is hozzájárulunk, mint a levágott hajunk szétszórása a kinti alomnál és vízhez vezető alagútnál. Ő ismeri és szereti a szagunk, a konkurencia viszont biztos nem.
A kert visszaadása jó ötlet volt. Boldogan rohangál, minden régi helyét megismert, megjelölt. Ennyit futni még nem láttuk. Ha megijed, vagy úgy csinál, itt is egyből a vízbe veti magát. Egy fél óra rohanás után simán odament az ajtóhoz, hogy most már pihenne. El is aludt rögtön.
02.19. -
Délután megint az udvaron rohangált, majd bent játszott, kissé feszengve, mert ma idegen járt a szobában. Minden lábnyomát végig szagolt. Sötétben átvittem a tóba, adtam neki két halat, de még haza akart jönni. Hangosan fütyült utánam, amikor gyerekek jöttek ki beszélgetve az iskolából. Azonnal elhallgatott és a vízbe csobbant. Óvatos és okos.
Este, bent az eddigi legnagyobb bunyóját produkálta velem. Harminc kemény percig egyfolytában, erőből és fortéllyal. Szereztem is pár sebet. Néha még morgott is,pedig ezt csak pici korában csinálta. Jó harcos. Utána evett kicsit, majd lefeküdt Mamika mellé.
02.20. – Ma kivittük a maradék anyagot a házához, meg három vödör jelölőjét. Gyakorlatilag befejeztük az építkezést, holnap már együtt finomítgatjuk vele. A túlparton is szétszórtuk az ürülékét, így már elég nagy területet jelöltünk be neki. Megnéztük az egyik szomszéd lakóhelyét. Itthon minden összepakolva, indulásra kész. Még egyet alszik nálunk. Izgulunk és nagyon várjuk, hogy mi fog kint történni.
Még egy hal van a másik tóba, hátha sikerül azt is kifognom neki.
Nagy örömmel látjuk, hogy hányan izgulnak velünk és milyen sok távoli barátja van.
Székelyföldtől az USA-
Délután átmentem érte. Játszottunk egy nagyot utoljára a tóban. Sikerült felvenni ahogy bepörög, az egyik hátsó lábát bekapva forog a vízben. Meglepően nagy a pocakja, biztos evett valamit.
Este az udvaron rohangálás után, bent végigcsinált minden rituálét, alvás, kurkászás, bunyó, evés, majd nagyon korán átkérte magát.
A tóban még egy hal van, ezért vittem némi szárnyas belsőséget, meg pár egeret neki.
Ezzel véget ért egy életszakasza. Utoljára alszik a Teknőctavi várban. Reggel indulunk.