02.21. – A 215. együtt töltött napon Bodri szabad, vad vidra lett!

A reggel még a szokásosan indult. Átmentem érte, itthon heverészett velünk,meg verekedett az ágyban, aztán kijött velem a konyhába és evett egy kicsit. Majd az udvaron sétált és úszott még egy kicsit. De folyton jelezte hogy ideje lenne visszamenni a tavához. Mivel erre nem reagáltunk és csomagoltunk nagyon izgatott lett.

Aztán jött egy kis megrázkódtatás, mivel a kocsiba kellett szállni. Mamika beült hátra a már járó autóba és én betettem az ölébe Bodrit. Nem örült ennek, odabújt mamikához. Sajnos az út elég vacak és ő nem szeret mozgó valamiben lenni. De félúton már nem félt, nézegetett az ablakon.

Mikor megérkeztünk, Mamika ölben hozta le az általunk épített várhoz. Főleg azért, hogy az ő szaga ne maradjon az ösvényen.

A váránál letette. Bodri nagyon óvatosan elkezdett körözni. Azonnal érzékelte a saját szagát, hiszen nagyon sok avart, fadarabot, és főleg ürüléket helyeztünk ki. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Először az erdőt és a bozótot derítette fel, csak néha ment le a folyóhoz, de csak odaszagolt és fordult is vissza. Mi a parton álltunk és onnan figyeltük ahogy a finom orrának köszönhetően pontosan annyit járt be, amekkora területet megjelöltünk. Közben ő is elkezdett jelölni, négy helyen, ezt később is folyamatosan frissítette.

Aztán lecsaltuk a vízhez. A túlparton egy barátunk fotózott, ez kissé feszélyezte. De amúgy is nagyon óvatosan ismerkedett a folyóval. Szaglászta, beledugta az orrát, de nem ment bele. A parton volt még vagy fél méter jég, ez is zavarta. Ezt feltörtem és elúsztattam. Aztán egy kis kajával becsalogattok a vízbe. Lassan egyre jobban belemerült, majd egyszer csak, nyílván valami szagot fogva, lebukott és a jég alatt turkált. Sokáig a part mellett merülgetett és keresgélt. Hamar talált egy sokkal jobb búvóhelyet a miáltalunk építettnél, igazi vidrás Üreget a víz mellett egy fatörzs alatt. Tetszett neki, biztos fogja használni.

Mikor elfáradt pihentünk kicsit. Mikor elaludt, én felmentem a kocsihoz. De persze észrevette és utánam szaladt, de mivel már messze voltam és nem volt biztos benne hogy én vagyok, visszament Mamikához. Mikor jöttem vissza, a hangra rögtön elbújt, hiába volt ott Mami, és csak akkor jött elő a bozótból mikor szóltam hozzá.

A barátunk elment a túlpartról, így kissé bátrabb lett. Ő fog holnap kimenni hozzá, hogy ha véletlenül előjönne a közeledésére, ráijesszen, bár erre szinte semmi esélye sincs.

Bodri aludt egy keveset mellettünk, aztán elindult egy felfedező útra. Becsatangolt elég nagy területet, sokáig nem is láttuk és hallottuk. Mikor visszajött evett kicsit, majd a vízbe ment. A part mellett merülgetett, de egyre mélyebbre ment. Ilyenkor csak a buborékokat láttuk. Eléggé belejött. Megint pihent kicsit, aztán elmentünk ketten sétálni. A területe mindkét határán olyan jelet fogott, hogy szinte biztos hogy vidra hagyta, mert rendkívül izgatott lett. Rögtön elszaladt megerősíteni a saját jelölőit. Láttunk több jó búvó és alvóhelyet, jól meg is nézte őket magának. A mi várunkat valószínűleg a szaga miatt jelölésre fogja használni. Ennyit a mi eszünkről, ő az okosabb.

Visszamentünk Mamikához, ahol megint aludt kicsit. Aztán felkelt, odajött egyenként mindkettőnkhöz, megerősítve a kapcsolatunkat, majd ment a vízbe.

Már remekül merült, mélye és egyre beljebb a folyóba. Bármilyen messze úszott és követtük a buborékjait, mindig meglepett, hogy észrevétlenül kerül a parthoz és ott bukkan ki. Ügyes és óvatos. Aztán egyszer csak nagy örvényt láttunk, és mikor a parton kibukkant volt valami a szájában. Egy pici sügér. Odahozta megmutatni. Ilyen kicsit nem szokott enni és ezt sem ette meg, csak dicsekedett vele, aztán eldugta a part melletti sekély vízbe a sás közé. Ezt a raktározást itthon is csinálta. Előrelátó.

Mikor kijött elindultunk hárman sétálni. Nagyon határozottan ment előttünk, megvizsgált minden vízbedőlt fát, sásost, üreget, igazi vidra szemmel. Jelölt és már láthatóan a sajátjaként ellenőrizte a frissen hódított birodalmat. Több remek halászó és búvóhelyet térképezett fel. Mi csak ámultunk rajta, hogy mennyire profi. Elértünk egy olyan részre, ahol a folyó kanyarodik és a parttól több méterre is sásos van a vízbe, iszapos zsombékos és mélyebb vizes helyekkel. Ez nagyon tetszett neki, bár a mélyesekben a vízen még jég volt. Segítettem neki törni, de ő is remekül boldogult a hátával. Látszott, hogy bár ilyennel még nem találkozott, de tudja kezelni a jég problémáját. Biztosan úszott alá és ahol vékony volt, fel is törte. Teljesen belefeledkezett a turkálásba, vadászatba.

Úgy döntöttünk kipróbáljuk hogy észreveszi e ha elmegyek. Eddig mindig rohant utánam. Elmentem a csomagjainkhoz és mivel nem szólt Mamika hogy Bodri hiányol, felvittem mindent. Majd a gáton elsétáltam feléjük. Fentről kérdeztem hogy mi a helyzet. Nem foglalkozott velem, ezért azt javasoltam hogy próbálja meg otthagyni, ahhoz mit fog szólni. Mamika egyenesen feljött, és bár ez elég nagy zajjal járt, Bodri ne követte. Vártunk pár percet de semmi nem történt. Közben Mamika elmesélte, Hogy Bodri teljesen beleszeretett a folyóba. Teljesen beúszott, ott játszott, néha a szélén turkált, de a szabad víz a csúcs. Végtelen tér, végtelen lehetőség. Teljesen felszabadult és olyan élvezettel veszi birtokba a világát, hogy most ez a legfontosabb neki.

Így sírva, örülve, büszkén, minden jót kívánva neki, elengedtük.

Mivel gyakorlatilag minden elképzelésünk bejött, sőt, túllett szárnyalva, meg merjük jósolni az elkövetkezőket. Mikor rájön hogy egyedül van, keresni fog egy darabig, de a területén marad, hiszen máshol nekünk sincs szagnyomunk. Aztán, mert részint fáradt, részint nem szokott nappal mozogni, aludni fog. Mikor felkel, még keresni fog, de az alkonyati vadászatot nem fogja kihagyni. Valószínű hogy a fél éjszakát áthalássza. Ha még nem találná meg a jó halas helyeket, hagytunk neki a vízben, ennivalót vagy két napra, ott ahová a kis halát dugta.

Holnap már a vad vidrák rutinját végzi. Hajnalban halászik egy kicsit és végigjelöli a területét. Ezt itthon is így csinálta, csak itt hamarabb végzett.

Nyolc hónapot töltöttünk együtt. Végig láttuk a fejlődését, kiismertük. Láttuk, hogy mennyire óvatos, milyen kíváncsi, milyen ügyes és milyen tökéletesen működnek az ösztönei. Sokkal többet tud, mint amit mi taníthattunk neki. Ezt ma is többször bebizonyította. És persze a szülői szívünk félti, de tudjuk hogy meg fogja állni a helyét.

 

                               Elengedéskor 110 cm, és 10,5 kg volt.

02.22.  Utórezgés!!!
Ma kint volt a barátunk. A túlpartról közelített a helyéhez, de csak egy csobbanást hallott és a fodrot látta, amint Bodri eltűnik a folyóban.... Ettől jobb hírt nem is kaphattunk volna! Hiszen ez azt jelzi, hogy ott maradt, vagyis biztonságban és jól érzi magát, van elég hal. Meg azt is, hogy tud vigyázni magára.

02.23.  Második utózönge!
Ma is ellenőrzés volt...de nem volt sem hang, sem vízmozgás. A vacka, amit készítettünk üres volt, de láthatóan aludt benne. Valószínűleg a szombat éjszaka. Mivel a vidrák több alvóhelyet tartanak fent, ha egy helyben vannak, a közelben bárhol lehet. Ha viszont nekilódult, mert nomád akar lenni, akkor ki tudja hol jár már. 
Viszont a vára nem úgy volt, ahogy mi hagytuk!!! Eltűnt belőle a kis sárga törülköző!

Nem tudjuk lesz e még róla hír. Ha nem, ez volt az utolsó adat, ami minket örömmel és bizakodással tölt el, bár a törülközőt vissza akartuk kérni!

03.07.  Harmadik fodrozódás                                                                                                                                Két hét múlva mentünk ki. A túlpartról közelítettünk, bár esélyünk nem volt. Hiszen ha ott volt a helyén, hamarabb hallotta a zörgést és ment biztos helyre, mint ahogy megismert volna minket. Mondjuk ez nem is volt célunk. Nem láttuk és a nyomait sem, mert ha voltak is elvitte az áradás. Mindenesetre átdobtunk egy zoknit. Ha eltűnik akkor még itt lófrál, ha nem, akkor már odébb állt. Ez utóbbi az esélyesebb.

03.25. Búcsú A zokni nem mozdult. Vagyis Bodri nekiindult és már éli nomád életét. Persze még sokszor fogunk praktikákkal próbálkozni, hogy összehozzunk egy találkozót, de az esélyünk kicsi. ….

Jó életet Bodri!