Pár egyéb dolog, amit mindenképpen le kellett írnom:

 

Köszönet

 

Hálás köszönet mindenkinek, aki segített abban, hogy egy elárvult vidra kölyök egyszer nagy, erős és főleg szabad vidra lehessen.

 

 

Intelem

 

Nagyon sokan követték Bodri sorsát. Sokan szeretnének egy ilyet otthonra. Ezért kötelességemnek érzem, hogy az alábbiakat leírjam. A vidra nem házi kedvenc. Az aranyos pofa és a mókás viselkedés ne tévesszen meg senkit. Ők igazi kemény vadállatok, akik a szabad lét nélkül csak senyvednek. És tapasztalatból mondom, hogy ha neveled, a sok jó mellett nagyon sokat kell elviselned..nem alvás, harapások, fölöslegesen átdolgozott napok, stb. Nem beszélve a napi 1-1,5 kg élő halról, aminek a beszerzése nem egyszerű dolog. Összegezve...nagy élmény, de mindenkinek jobb, ha az anyja neveli és szabadon élhet. Nagyon sok "jajdecuki" állat végzi egy kis ketrecben, mert mikor oda nő, már harap, ingerlékeny és akkor már nem cuki. De főleg már nem tud megélni kint vadállatként, hiszen az emberhez van igazítva jó pár szokása. Az élet tisztelete azt kívánja, hogy egyet se tegyünk tönkre, csak mert kiskorában puha szőrmók.

 

Értetlenség

 

(Bodrit gyakorlatilag illegálisan neveltük fel és engedtük szabadon. Ennek oka valaki, aki nem engedélyezte az életet neki)

Én mindig különbséget tettem a hazám és az ország között, ami rajta van. Sokáig csak a saját érzeteim  miatt, de most más is megerősítet igazamban. Egy dolog volt, amit mindig tiszteltem,  a természet, vagyis az maga az Élet. És most is emiatt van harag bennem.        Mert ha valakinek az ősei már sok ezer évvel azelőtt is itt éltek, hogy az ország alapítói ide tévedtek, ha ezt a valakit nem csak a köteles tisztelet, de a törvény betűi is védik. Várhatnánk hogy élete, élethez való joga biztosított. Saját hazájában! De nem!  Ha bajba kerül, elveszett. Legalábbis az ország hivatali bürokráciájában nincs annyi értelem, hogy megvédje. Sőt! Ha valaki segít neki, törvénytelenséget követ el. Aki itt él a hazámban, nekem testvérem. Amikor bajban van és tudok, segítek neki. Ha az ország ezt nem nézi jó szemmel…. nem érdekel! Én igyekszem betartani a törvényeiket, de vannak ősibb és tisztességesebb törvények, melyeket nem ránk kényszerítenek, hanem velünk születnek. A tisztelet, a szeretet, és igen, a bosszú is. Most bosszús vagyok. Felkaroltam testvérem, hogy élhessen. Ezért bujkálnunk kell, mert papírok és pecsétek között a törvény értelmetlen értelmezésével valaki fenyeget. A saját hazámban! A legkisebbek is felhúzzák ínyüket, ha fenyegetik őket, vagy családjukat, és harapnak ha kell. Mi sem vagyunk mások.

 

A halál fia ...

Valahogy úgy alakult, hogy az emberek világában, a törvényeket sajnálatosan nem azok rakják össze, akire később vonatkozni fog. Helyettük jogászok, politikusok teszik meg ezt, holott mindenki tudja, hogy eme két csoportot igencsak nem érdekli a valóság. Ezért van az, hogy a mindennapi életben olyan dolgokkal találkozhatunk, amik nem szerepelnek a törvényekben. Így olyan szabályokat húznak rájuk, melyek életidegenek, alkalmazhatatlanok.

Hogy egy érdekes példát hozzak, ha valaki végigolvassa a természetvédelmi törvényt, rájöhet hogy sok fontos esetben kölyök állat egyszerűen nem létezik. Vagyis nincs státusza, nem kezelhető az őt érintő probléma. Egy normális, természetes közegben ez nem is lenne nagy baj. De mai átalakított, megrongált világunkban, ahol elvileg már rádöbbentünk arra hogy milyen fontos a körülöttünk lévő természet, védelmezőbben kellene viselkednünk.

Nem biztos hogy jó, ha egy elárvult kölyök, törvényszerűen a halál fia.

Mert esélyt adhatunk és adnunk kell azoknak, akiktől annyi mindent elvettünk már.